Ismét az élet szülte fura eset, amilyeneket ki sem lehetne találni.

Az ötödiken lakó cica addig egyensúlyozott az ablakban, míg lepottyant a negyediken lévő erkélyre. Ez így alapvetően szerencsésnek mondható hiszen nem lezuhant a földre. Nyilván alap megoldás; le kell menni, be kell kopogni a kedves szomszédhoz és hazavinni a macskoszt.

Ez persze csak akkor működik, ha laknak az ominózus 4. emeleti lakásban vagy elérhető a tulajdonos. Na itt nem így volt. :-)

Jöjjön hát az állatmentés! Szitu a következő. Van erkély, nincs erkély emeletenként váltakozva. 5.-en nincs, 4.-en van.

Magyarországon ugye nem lehet ilyen céllal igénybe venni pl. tűzoltókat, mert túl drága a technika használata.

Nem maradt más választásom, mint kimászni a 4. emeleti erkély felső peremére-csak úgy, pókember után szabadon- és onnan felhúzni a cicát valahogy. Aki persze rémülten menekült ide-oda, fel-le.

Háááát, mondanom sem kell, hogy ezt is kibírtam röhögés nélkül, de a bejelentő(gazdi)is, aki közel állt az ájuláshoz. A lent bámészkodók arcára is rá volt írva, hogy ezt talán nem kellene csinálnom, de benne voltam, hát fejezzük be valahogy.

Egyik kezemmel egy rögtönzött terelő eszközt mozgattam, amit egy skipperből és vagy 8pórázból készítettem. A másik kezemben pedig a nagy befogóhurok, ami természetesen nem ért le odáig. Arról nem beszélve, hogy ugye két kézzel kell működtetni és nehéz mint a dög. :-)

Na, végülis a himbált skippertől megrémülve, felugrott a macska a korlátra, ahol annyira közel került, hogy gyakorlatilag ráejtve a hurkosbotot megfoghatóvá vált. Természetesen ez több esélyes volt. Vagy sikerül, vagy nem. Vagy én esek le közben, vagy a cica. Bátraké a szerencse, szokták volt mondani a bölcsek.......sikerült!!!

Macskoszunk haza jutott, gazdi boldog volt én meg leizzadtam és nem bírtam meginni a déli kávémat a kézremegéstől.:-)

Tiszta happy end...