Február 11. Bár a történet két nappal korábban kezdődik, mikor is az egyik ismerősöm felhívott, hogy megharapta egy kóbor kutya a szeméttelepen. Természetesen elmondtam neki, hogy mi a teendő ilyenkor illetve megadtam neki a szükséges telefonszámokat. Minden rendben is volt idáig, hiszen értelmes emberről lévén szó megértett mindent elsőre és nekiállt intézni a folyamatot. Gondoltuk mi.....

Két nap múlva döbbentem meg, mikor reggel újra hívott de már oroszlán bömbölés szerű hangnemben (150kg az úr), -amit most itt nem idéznék szó szerint ha lehet-mert mint elmondta, nem segít neki senki, az orvos pedig közölte vele, ha nincs befogva és hatósági megfigyelésre beszállítva a kutya, elkezdik nála a veszettség elleni oltási sorozatot. Ami nem túl kellemes, arról már nem is beszélve, hogy hány forintjába kerül az államnak. Nem mellékesen az életével játszanak a sértettnek.

Úgyhogy azt gondolom teljesen érthető volt az úr nem éppen nyugodt idegállapota...

Bár nem mi kapunk érte fizetést, de azonnal autóba ültem és kértem az illetőt, hogy vigyen ki a helyszínre és mutassa meg a kutyát. Csak mert több is van ott.....ehh...egy szolidabb falka, de ez egy másik történet.

Innen indul a sci-fi. Marsbéli táj, tízen-húszon méteres hegyek szeméttől elborítva. Óriás fémkerekű gépek és a gerincen portyázó kutya falka.

-ott van, ott van, az a barna!!-kiabált az ismerősöm, mutatva a magasról, bizalmatlanul minket méregető kutyát.

Mondanom sem kell már ekkor úgy néztem ki mint egy disznó.

Próbáltam lecsalogatni az ebet a szeméthegyről. Persze miért lenne egyszerű az élet...nem jött. Felmenni esélytelen volt. Megkértem hát egy sofört aki egy hatalmas kerekű gépet vezetett, hogy vigyen fel oda. Az úr segítőkészen, nem tudom hány kerék meghajtásban felvitt, miközben mellettünk hasonlóan komoly járművek süllyedtek el a szemétben, várva a fémkerekű szörnyek felmentő seregeit...

A sofőrök segítségével elég gyorsan sikerült megfogni Rozsdást. Mert neve is van, csak a felelősséget nem vállalta érte senki....na mindegy... Felraktuk az monstrumra, én is mellé álltam a platóra, tartva a befogó hurokkal nehogy elszökjön és lehullámoztunk a hegyről, ami számomra felért valami hullámlovaglás félével. Egyensúlyozni, kapaszkodni közben biztonságosan tartani egy már embert harapott kutyát.

Leértünk. Rozsdást beszállítottam hatósági megfigyelésre, megkímélve a dunaújvárosi állampolgárt egy fájdalmas tortúrától.

Majd elmentem tankolni, autót, ruhát, bakancsot tisztítani....valóban; Mi van itt???