Március ötödikén végre sikerült mindent összehangolni ahhoz, hogy Rozsdást haza juttassuk.

Nem volt valami egyszerű a dolog, de ebbe most nem is folynék bele, mert úgyis csak a jóra kell mindig emlékezni. annyi a lényeg, hogy magas beosztású emberektől kellett tárgyalási időpontokat kérni, sőt még képviselői befolyást is latba kellett vetni, de végül elindulhattunk a jótét lelkű öreglányért, hogy kihozzuk a hatósági megfigyelés alatt tartott kenneljéből és orvoshoz szállítsuk védőoltásra. Szegény nem nagyon értette mi történik vele, de halálos nyugalommal vett tudomásul mindent és egy hangja nem volt egész végig.

Miután megkapta a szurit, újra autóba szállt és visszavittük a neki mindig is otthont jelentő telephelyre. Ahol megajándékoztuk egy szép nyakörvvel, amin viselheti az oltását igazoló bilétát, majd pedig csuklóig benyúlva az "emberevő" kutya szájába, beadtam neki a féregtelenítő tablettákat.