2005 nyarán láttuk meg elősször a bokorból kikandikáló szempárt, egy dunaparti kutyasétáltatás alkalmával.
A bozótból figyelte a körülötte zajló történéseket, viszont 30 méternél közelebb nem engedett senkit magához.
Természetesen másoknak is feltűnt a kiskutya. Volt aki etetni járt, mások a telefonért nyúltak. Kaptuk is a bejelentéseket sorban.
Meg is próbálkoztunk minden módszerrel a befogása érdekében az altató puska kivételével.(ilyennel sajnos még nem rendelkezünk) Minden hiába. Esélytelenek voltunk egy kutyával szemben, akinek a végtelen tér valamint saját maga álltal készített járatok álltak rendelkezésére a meneküléshez.
Rengeteg időt, pénzt, energiát fektettünk ezekbe az akciókba mindhiába. Huncutka(mert már neve is volt) és az arra járó emberek jókat derültek rajtunk.
Teltek múltak a hónapok, időközben a gyepmester is bejelentéseket kapott Huncutkáról. Meg is próbálkozott a kilövésével(altató puskás) néhányszor, amivel hasonló sikereket ért el mint mi. Huncutka őt is kinevette.
Az idő előrehaladtával a kutyus komoly rajongótáborra tett szert. Volt aki a decemberi csontfagyasztó hidegben is meglátogatta és némi élelem kíséretében boldog karácsonyt kívánt neki.
Mígnem egy februári napon a gyepmester lövése talált. Huncutkát elhurcolták.
Amint hírét vettük a fejleményeknek, azonnal telefonáltunk a gyepmesternek, hogy miután lejárt a két hetes megfigyelési idő nehogy kivégezze a kutyát mert örökbe tudjuk adni. Ő határozottan elzárkózott a dologtól és közölte, hogy a kutya nem kerül ki élve a telepről mert nem normális.
Ha már ilyen komoly etológiai véleményt kaptunk, gondoltuk csak megtesszük a szükséges lépéseket Huncutka megmentése érdekében. Folyamatos kapcsolatban álltunk potenciális örökbefogadójával, aki szintén minden követ megmozgatott kis védence érdekében.
Az erőfeszítések meg is hozták gyümölcsüket. Együtt mentünk Huncutkáért és hoztuk ki a sintér telepről, majd vittük orvoshoz védőoltásra illetve haza új otthonába.
Mellékesen a gyepmesteri munkáért 21 000 ft-ot kellett az ifjú(tanuló) hölgynek kifizetnie. Ebben ugyan a védőoltás is benne volt, de felmerül a kérdés; ki fizette volna ezt és az elaltatást ki ha kivégzésre kerül a sor?
Mindegy. Huncutka azóta is boldogan él Teklával(NORMÁLISAN) és büszkén sétálgat a Duna parton régi kutya-és ember barátai között.
Joggal lehet boldog és büszke, mert már neki is van szerető és odaadó gazdija aki gondoskodik róla és megóvja mindenáron.
L.A.