2008. január 10.
Csípőizületi diszplázia
Örökletes betegségek...
A csípőizületi diszplázia CSD mozgásszervi betegség. A betegség öröklődése és manifesztálódása (tünetekben való megnyilvánulása) nem egyszerű, és a klinikai kép nem mindig áll arányban az öröklött hibával.
A csípőizületet alkotó csontok rendellenes fejlődése, izületi kapcsolódásuk lazasága az, ami öröklődik, és ez a hibás konstrukció az, ami hajlamossá teszi az izületet akár normál fokú megterhelés esetén is a fájdalmas gyulladásos folyamatokra. A betegség diagnózisa röntgenfelvétel készítésével lehetséges csak, a kutyák járásmódjából, mozgásából, a felkelési vagy lefekvési szokásából, stb. nem lehet megállapítani.
A betegség öröklődési menete bonyolult, nincs tehát arról szó, hogy ha két, szűréssel CSD mentesnek talált tenyészállatot pároztatnak egymással, akkor csak mentes utódok születnének. Hiszen ebben az esetben olyan könnyű lenne a dolgunk, hogy néhány generációs gondos szelektálás után el is felejthetnénk a problémát. Ráadásul az öröklött hiba mértéke sokszor nincs arányban a klinikai tünetekkel, esetenként a röntgen-felvételen súlyos elváltozást mutató kutyák vidáman ugrálnak, és fáradhatatlanul szaladnak, míg az enyhébb CSD-fokozatú kutyák fájdalmas, súlyos tüneteket mutatnak. Biztos továbbá az is, hogy abban, hogy az öröklött bántalom mennyire lesz súlyos, illetve, hogy mennyiben alakulnak ki a klinikai tünetek is, vitatott mértékben de egyértelmű szerepe van a felnevelés és a tartás körülményeinek: táplálási hibák, a lehűlés és a túlságosan megterhelő mozgatás súlyosbítják a helyzetet.
Ha a tenyésztő a szűrés feltételét teljesítette, akkor elmondható róla, hogy megtett mindent annak érdekében, hogy minél nagyobb legyen az esélye annak, hogy CSD szempontjából egészséges utódok szülessenek. Ennél több tőle nem várható, hiszen még két mentes tenyészállatnak is kb. 20%-ban születnek CSD valamilyen fokozatát mutató utódai, ha viszont egyik szülőpár súlyos CSD-ban szenved, ez az arány megfordul kb. 80%-ra.
Ha a tenyésztő megtette azt az ügyben, ami elvárható, akkor ezután a kölyök új tulajdonosának is hozzá kell járulnia ahhoz, hogy a lehető legjobb manifesztálódjon abból, amit a kiskutya magával hozott: megfelelő, az állatorvossal egyeztetett táplálással, a kellő hőmérsékleten való tartással, és észszerű mozgatással.
A kölyökkutya vásárlása nem olyan, mintha egy műszaki cikket vásárolnánk, mivel élőlényről van szó. Van benne a vásárló, és a tenyésztő által közösen vállalt rizikó, mivel a biológiában sok minden akkor is kiszámíthatatlan, ha mindenki megtesz minden lehetségeset.
Dunaújváros, 2004. június 22.
..
Dr. Marth Péter
állatorvos
